2007-11-27 11:15:00
Börzsöny again
Egy éve volt, hogy kitaláltuk, hogy menjünk minden hónapban túrázni. Ezt csak utólag tudtam meg, amikor Dóri mondta. :)
Az egy éves túránk a Börzsönyben volt. Hívtam sok embert, igy 4en el is mentünk Nagyorosziba. Andi, Bátyó, Nemá meg én. Dóri mikor reggel felkelt, hogy jön túrzni rájött, hogy nem lát ki a fejéből. és kivátelesen nem -csak- az álmosságtól, hanem a szemét érintő gyulladástól. Szóval vakon telefonált, hogy nem jön, majd eldölt. :)
Nagyorosziban a vasútállomás melletti kis utcán bementünk. Mármint autóval. A térkép szerint azon haladva elérünk Pénzsásáshoz. Megyünk. Egyszercsak egy kapun megyünk át. Szép nagy kapu volt. Aztán valami laktanya vagy lőtér vagy valami mellett mentünk el. nemtom mi volt, de valami, ami honvédségi és nem szabad bemenni... Aztán mintha egy tájvédelmi körzet vagy nemzeti park vagy nem tudom mi tálba mellett is elsuhantunk. A suhanásnak köszönhetően Nemá reklamált, hogy még nem reggelizett, de hányingere van, Andi reklamált, hogy gyorsan megyünk, én nem reklamáltam, mert hamar odaértünk Pénzásáshoz.
Autó letesz.
Reggeli megesz.
Reggeli után elmentünk a hegyekbe, fel Drégelyvárba. Megnéztük szép. szép lehetett.
Csak azt nem tudom elképzelni, hogy hogyan fért ott el 146(+1) ember, és minek akarták a törökök ezt elfoglalni. hegytetőn van, kicsi, és minden tök messze van.
Talán a kilátásért... :) mert az volt szép. Egyszer vissza kell menni akkor, amikor tiszta lesz az idő. kiváncsi vagyok milyen messzire lehet onnan elllátni...
Drégelyvárnál fotóztam egy kevás mohát, és ettünk egy kis molyos csokit. Ezt hozta Andi. :)
Evés után, elsétáltunk Sárkány-törésig. Közben a többiek ettek sok csipkebogyót. :) Addig én fotóztam.... mily meglepő, mi?
Sárkány-törésnél átvágunk... tök közel van a betonút, lemegyünk addig... Ez volt a terv. De a vlóság egész más. Sok bozót, meg szúrós izé volt, igy maradtunk a járható utaknál, és tettünk egy szép kanyart, igy sétánk visszafelé vezetett 1 km-t, hogy elérjük Borókást és ot a betonutat.
Innen próbáltunk térkép, GPS és a lábunk alatt lévő utak segítségével eljutni az autóhoz. Ez csak kisebb-nagyobb dzsindzsa, gyalogszeder és egyéb, a sétát élvezetessé, izzadóssá tevő dolgokon keresztül skerült... Végülis 2 körül elértük Pénzásást, és megebédeltünk végre. 4 re már otthon is voltunk .:)
Szóval jó volt. Sajánálhatja az, aki attól félt, hogy hideg lesz, vagy begyulladt a szeme. :-)
Az egy éves túránk a Börzsönyben volt. Hívtam sok embert, igy 4en el is mentünk Nagyorosziba. Andi, Bátyó, Nemá meg én. Dóri mikor reggel felkelt, hogy jön túrzni rájött, hogy nem lát ki a fejéből. és kivátelesen nem -csak- az álmosságtól, hanem a szemét érintő gyulladástól. Szóval vakon telefonált, hogy nem jön, majd eldölt. :)
Nagyorosziban a vasútállomás melletti kis utcán bementünk. Mármint autóval. A térkép szerint azon haladva elérünk Pénzsásáshoz. Megyünk. Egyszercsak egy kapun megyünk át. Szép nagy kapu volt. Aztán valami laktanya vagy lőtér vagy valami mellett mentünk el. nemtom mi volt, de valami, ami honvédségi és nem szabad bemenni... Aztán mintha egy tájvédelmi körzet vagy nemzeti park vagy nem tudom mi tálba mellett is elsuhantunk. A suhanásnak köszönhetően Nemá reklamált, hogy még nem reggelizett, de hányingere van, Andi reklamált, hogy gyorsan megyünk, én nem reklamáltam, mert hamar odaértünk Pénzásáshoz.
Autó letesz.
Reggeli megesz.
Reggeli után elmentünk a hegyekbe, fel Drégelyvárba. Megnéztük szép. szép lehetett.
Csak azt nem tudom elképzelni, hogy hogyan fért ott el 146(+1) ember, és minek akarták a törökök ezt elfoglalni. hegytetőn van, kicsi, és minden tök messze van.
Talán a kilátásért... :) mert az volt szép. Egyszer vissza kell menni akkor, amikor tiszta lesz az idő. kiváncsi vagyok milyen messzire lehet onnan elllátni...
Drégelyvárnál fotóztam egy kevás mohát, és ettünk egy kis molyos csokit. Ezt hozta Andi. :)
Evés után, elsétáltunk Sárkány-törésig. Közben a többiek ettek sok csipkebogyót. :) Addig én fotóztam.... mily meglepő, mi?
Sárkány-törésnél átvágunk... tök közel van a betonút, lemegyünk addig... Ez volt a terv. De a vlóság egész más. Sok bozót, meg szúrós izé volt, igy maradtunk a járható utaknál, és tettünk egy szép kanyart, igy sétánk visszafelé vezetett 1 km-t, hogy elérjük Borókást és ot a betonutat.
Innen próbáltunk térkép, GPS és a lábunk alatt lévő utak segítségével eljutni az autóhoz. Ez csak kisebb-nagyobb dzsindzsa, gyalogszeder és egyéb, a sétát élvezetessé, izzadóssá tevő dolgokon keresztül skerült... Végülis 2 körül elértük Pénzásást, és megebédeltünk végre. 4 re már otthon is voltunk .:)
Szóval jó volt. Sajánálhatja az, aki attól félt, hogy hideg lesz, vagy begyulladt a szeme. :-)
